Barna hajból ,őszet
varázsol,
öreg vagy s újra
elázol.
Gólya már nem hoz,s
ínyed feltörte a kenyér,
forgód cserére megér,
papa, egyél unokád beszél!
Megint másra szorulsz,
a bili is ki borult,az idő
az oka mindennek!
Térdeid reccsennek,s
szemed homályos ,
s van,hogy a holnapot
nem várod!
Az idő, elvitte
fiatalságod,de
ősz hajdad még sármos!
Látod,az idő milyen
gonosz,kiált az unokád,
anya,papának is pelust hozz!
S mi volt az időben,
az élet sava,
ami most a gyomrodat is marja!
Ferike, vigyázz a papára,
rögtön jövök,
apa,Ferike köhög,figyelj
rá!
Anya,őrizd őket,cipőt
húzva szaladok,pelus,kenyér
sütemény,
az élet kő kemény!