Gondolatban talán távol kerültem,
Remegő kezemmel kérleltem neved.
Te kinyújtottad kezedet és felsegítettél
Hozzám jöttél és azt mondtad „itt vagyok, ne félj!”
A félelem elillant és hitem szárnyra lelt
Nélküled az életem egy sivatagi hely.
Jelenlétedre vágyik minden sóhajom,
Ha te mellettem vagy, nincs semmi óhajom.
Azt mondtad adjam át minden fájdalmam,
Minden terhet, mi nyomja a vállamat,.
Te elcipeled és könnyebbet adsz helyette,
Mert minden percen TE vagy, ki látod lelkemet.
Azt mondtad az aggodalom, nem jó útitárs,
Mert aggodalommal nem növelem meg az életem óráját.
Azt mondtad, legyeken én, ki követ téged,
És a lépteid nyomában, baj engem sosem érhet.
Ha egy mustármagnyi hittel rendelkeznék én
Bármit megtehetnék, mit nekem ígértél
„Legyen hited!”- mondtad és megingott a Föld
„Legyen hited meglásd, és gondod elillan!”
„Mondd ki a nevemet és hívj el engem
Én a sziklád vagyok és támaszod neked
Nincs olyan nagy vihar mi elvinne innen
Nincs semmi sem, mi megtörné nevem
Meghazudtolok minden szót, mi ellened szegül
Célt téveszt minden, minek céljába kerülsz
Igazságom betölti egész életed
Mert ez az örökség mi téged megillet!”