ŐSZI HAJNALON
Sötét éjszakákon magányosan járok,
Talpam alatt apró kavics csikorog,
Megállok és hallgatom a csendet,
Régen még veled sétálgattam erre.
Rám pirkad a bíborszínű hajnal,
Mint angyal lebeg fenn vörös hajjal,
Fagyos leheletem a dér színű ködben,
Sárguló levelek hullanak mellettem.
A fák között csak én vagyok árván,
A metsző hideg szél havat hoz nem soká,
Egymást kergetik a sötét színű felhők,
Pávatáncot járva búcsúzik az ősz.
Bánatosan sétálok az erdei úton,
Csak nálad jár minden gondolatom,
Mire a hó a tájat beborítja,
Eltűnik az égről az utolsó csillag.
Dévaványa, 2023. 08. 19.
Grauwecz Nándor