Az érzelmek viharában táncolsz,
az emlékek égetni fognak.
A közös bűntudat sokat elnyel,
de a lelket elhalványító szomorúság ottmarad.
Levetkőzheted az elméd,
s kiélheted legsötétebb vágyaidat.
A pokol falai remegnek,
ördögi fordulat, hogy megérinthetlek.
A tested, átjáró a lélekbe,
az voltam, ki többé nem lesz az életben.
Az a bűn, amit újra átélnél,
az ártatlanságod és a perverzióim keveréke.
Ahol az ember, elveszíti a nyugalmát,
s a könnyeken keresztül,
megtisztítja a lélek sebeit.
Aki kerüli a szenvedélyt,
s lecsillapítja a vágyait,
az nem él, soha.
