Sáros Miklósné Mély érzelem
Napsütötte délután rád gondolok
Milyen lehet a napod, mit teszel
Oly messze vagy, elérhetetlen léted
Halvány emlékekből élek
Hiányzol minden nappalon
Szívem keres, kíván, esdekel érted
Nehéz megszokni nélküled a létet
A távolság, a magány emészti lelkem
Álmomban ott vagy velem
Érzem kedves érintésed
Ölelő karodban reszket testem
Szemed csillogásában elveszem
Szép az álom, az ébredés nehéz
Ám rám talál a hajnal hasadása
S elmúlik a kellemes érzés
Jön a várakozás, szenvedés
Tudom ám egyszer rád találok
Miénk lesz a világ tele érzelemmel
Könnyed mozdulatokkal, lebegéssel
A felhők felett élve