A nagyi
…és újra itt vannak a hűvös hajnalok,
Folyó vize mentén szarvas andalog.
Zörgő avarokon tapos a patája,
Látszik már messziről nagymama tanyája.
Nagymama az erdőt lakja, falujától távol,
Messze minden zajtól, a világ sok bajától.
Barátja az erdő, őzgidák és hegyek,
Néha hátizsákot ragad, ha hívják a szép helyek.
Unokáknak szeme csillan, mikor erre járnak,
Sül a kalács, hűl a leves, minden amit várnak.
Futkosnak a délibábban, eltűnnek a hegyen,
Kora este visszaérnek, hogy a nagyi boldog legyen.
Remegő kezeit nyújtja ki feléjük,
Frissen főzött csipketeát helyezett eléjük.
Nem szólt, csak mosolygott, szeméből árad a szeretet,
Érző lelke könnyre húzza, ha lát egy alvó gyereket.
Mert hiába a hűvös idő, már a tücsök sem úgy hegedül,
Eshet eső, hullhat levél, a nagyi még sincs egyedül.
S ha mégis hiányozna, csak nézzetek az égre,
Csillagfényként, színes ékkő vezet majd feléje.
Mert egy ég takar, egy a hold is, mely világít felettünk,
Annak fényes udvarában ott az összes szerettünk…
Idősek napja alkalmából