Ősz végén a fák levetik tarka levél ruhájukat,
s a nappalok is ilyenkor egyre hidegebbre fordulnak.
A természet,az Anyaföld pihenni készül, várja a megújulást,
mint csalódott szerelmes az újabb mennyei csodát.
Várom én is e földi boldogságot újra,
de még nincs itt az idő, lelkem ezt súgja.
Még messze a cèl, míg eljő a beteljesülès,
de a szívemben örökké ott él a Remény!
Esténként felnézek a csillagokra, sóhajom az égbe száll:
Ò,add Uram kérlek, hogy ismét visszataláljon hozzám!
