Elmúlik az Élet

„Az emberélet útjának felén ”
számot vetek az elmúlt időkről,
mert az ember oly sok mindent megél,
mégis az elme elfelejt, töröl.

Egykor örvendeztem a tavasznak,
rózsanyíláskor én is virultam,
még lubickoltam mint az aranyhal,
de a nyári éj, már bokán rugdalt.

Összetört lelkem éles szilánkja,
szétkaszabolta boldog életem,
meglegyintett az elmúlás árnya,
nagy terhemmel mégsem siethetek.

Arcomon bizony hamis a mosoly,
bánatom másokra nem hárítom,
lelkem a béklyóban rég haldokol,
csak Isten tudja, vaj’ meddig bírom.

Rövid már utam, lassan ballagok,
kezeim remegnek, lábam csoszog,
mosolyogva várom a vonatom,
melyre felszállok, s betelik sorsom.
2023.

Az idézet, Dante Isteni szinjátékából.