Bátor és reszkető

Szürke köd fonja körbe elmém
Csiszol és vág belőlem falatokat
Mire észlelem bennem gyorsan halad
Félelem koronázza fejem
Reszketek , szorongatom s el nem engedem
Bánt s nem is kell mégis bennem él
suttog fülembe s bukasomrol regél
Ki foszt, el ragad, egy össze tört szilánkoktól fájó sajgó testet hagy
Fel emelem tekintetem, s látok csollogni a ködben egy remény sugarat
Égkő az mi rongyos lelkünknek gazdaságot ad
Bőséges manna szenvedőknek
El lopott eledel bűnbe esőnek
Ettől vagyok én örök aggodalmas egyén
Bennem egy testben bátor és oltalmában egy reszkető él

Szólj hozzá!