Rövid az élet
Rövid az élet, és a halál végtelen, nem titok…
az Univerzumban csupán porszemek vagyunk,
‘s ha meghalunk nem omolnak össze galaxisok,
forog minden tovább a maga ütemében…
hányszor villant elmémbe a gondolat:
élni, úgy, mint a vadak: másra hörrenni,
és rabolni a koncot…
hisz’ látom vannak effélék,
kiknek ez nem okoz gondot,
szemükben nem észlelek megbánást,
és az erősebb győzelmével élvezik a
vér ontásával, a lélek eltiprásával
megszerzett javat…
De, csitt! sosem lennék ilyen,
ismerem magam.
Csend, és béke, nyugalom, harmónia,
ez legyen a világom,
kertemben nyíljanak virágok,
és sose járjak az árnyékos oldalon!
Kedves Éva!
Remek sorok! Az emberek sokfélék, de Neked legyen csend, béke, nyugalom, harmónia a világod! Tiszta szívből kívánom: Marika
Kedves Évike! Nagyszerű versedhez szívből gratulálok! Szeretettel Edit
Csend, és béke, nyugalom, harmónia,
ez legyen a világom,
kertemben nyíljanak virágok,
és sose járjak az árnyékos oldalon!
Így legyen!
Kedves Éva!
Saját gondolataimat láttam viszont szépséges versedben. Minden sorával egyetértek.
Szeretettel:
Zsuzsa
,,Csend, és béke, nyugalom, harmónia,
ez legyen a világom,
kertemben nyíljanak virágok,
és sose járjak az árnyékos oldalon!”
Kedves Éva, így legyen, ezt kívánom!
Remek versed minden sora igaz, sajnos sok a rossz ember…
Egyetértéssel, elismeréssel, szeretettel gratulálok!
Üdvözlettel: Margit