Édes anyanyelvünk

Az édesanyánk mellkasán
sírtunk fel egykor hangosan,
majd az életünk végnapján
könny hullik értünk, záporban.

A bölcső mellett a kedves hangján
csak énekelt, a rezzenésünk leste,
anyánk magyar nyelvvel édes ajkán
álmot csalt, midőn elringatott este.

Anyanyelven szólítottak
amikor e világra megérkeztünk,
és magyarul imádkoznak
ha majd a föld fogadja be a testünk.

Az anyanyelvünk elkísér
mindenkit a bölcsőtől a sírig,
és a rövid utunk annyit ér,
ahogy éltük elejétől végig.

Élhetsz bárhol a világban,
koldusként vagy palotában,
lehet pénzed, meg szép életed,
ékes kincsed az anyanyelved.

Mert anyanyelved egy, a magyar,
amíg csak élsz, ez a legszebb dal,
így mondtad el az első imád,
őrizd meg hát, és ápold tovább!

A magyar nyelv napján.