Nekem a legszebb női név
bevallom, hogy az Erzsébet,
drága jó anyám elment rég,
„kisfiam”, csak így becézett.
Felnőtt lettem én, a gyermek,
ő mégis így szólított kedvesen,
aztán az évek egyre teltek,
már
álmát alussza a mennyben fenn.
Ma megölelném, de nem lehet,
hát, így kívánok boldog névnapot,
ez könnyíti tán’ a lelkemet,
s majd átadják neki az angyalok.
Szép köszöntés, s ha elhisszük, az üzenet megérkezik.