Zord az idő

Zord az idő

Hajnal óta zuhog, az ősz zokog,
valami nagy ramazúri lehet,
ködén át a sötétség hunyorog,
befeketítve a fellegeket.

Kiterjedése a kedvemet szegi,
hömpölyögve a falhoz löttyenek,
feszült idegzetem reszelgeti
a szél, rám fröcsög sáros döbbenet.

Mocskos lével telnek meg az árkok,
bugyborékolva fuldokol a Föld –
Félek, pedig senkinek sem ártok,
zord az Idő mely köröttünk süvölt.

2023.11.11.

“Zord az idő” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!