Zord az idő
Hajnal óta zuhog, az ősz zokog,
valami nagy ramazúri lehet,
ködén át a sötétség hunyorog,
befeketítve a fellegeket.
Kiterjedése a kedvemet szegi,
hömpölyögve a falhoz löttyenek,
feszült idegzetem reszelgeti
a szél, rám fröcsög sáros döbbenet.
Mocskos lével telnek meg az árkok,
bugyborékolva fuldokol a Föld –
Félek, pedig senkinek sem ártok,
zord az Idő mely köröttünk süvölt.
2023.11.11.
Marica!
Köszönöm szlpen a véleményed.
Éva
Gyönyörű ez a „Zord ” idő!
Gratulálok!