Félelmetes tömeg

Félelmetes tömeg

1

Mondd, mi az, ami kizár, mi az, ami elkerít,
ki az, aki rád legyint, ki az, aki rád nevet;
cipelve csak a múltad, és a jövőd terheit,
keresve a csillagod, a múló világ felett.

Keresve társat a lelkednek, és a szívednek,
kivel a csend is tiszta lenne, és szent, és áldott;
kit egyszerre látnál változónak, és egynek,
elfeledve a sötét, és komor mennyországot.

Miközben közelebb lépsz ahhoz, amitől félnél,
erősebbnek érezve magad, napról napra;
hogy ragyogóbban keljen időd, a déli fénynél,
nem érezve magad, a sötétségbe taszíttatva.

Fogva fel, és fogadva magad el egészen,
tudva, hogy kitől, mikor, és mikor húzódj félre;
hogy meg, a fúvás nélküli tűz se emésszen,
a jót rosszá, az édeset keserűvé nem téve.

2

Mondd, a jót miért nem cseréled a még jobbra,
találva meg szeretőd, találva meg a társad;
aki mellett, ha a nap, meg is homályosodna,
nem lennél rabja többé a szorongatásnak.

Mint aki el, mint akit vissza, semmi sem rettent,
mint akit el, a mások hazugsása nem vakít;
mint aki egyenessé tenné az egyenetlent,
tárva fel a rejtekhelyed gazdagságait.

Mint akinek feledésbe, nem merülne a neve,
mint aki koppanásig, nem is megy el a falig;
akit a sötétség, ha gyászruhával is fedne be,
tudná, hogy rajta a dicsőség megláttatik.

Mint akinek minden álma, valóra válhatna,
akiről bármit is gondolhatnak és hihetnek;
kit a világosság vezérelne és járatna,
sosem látva az eget, megsötétítettnek.

3

Mondd, az áldozatot meg, mindez miért ne érné,
mondd, az életnek, mi más lenne az értelme;
hogy soha ne lásd, hogyan válik a hold is vérré,
a föld magaslatain, az Úr helyett lépdelve.

Megtalálva a külvilág felé a hidat,
hogy a sírodat, soha be ne nője a dudva;
igazgatva a békességnek útjára a lábaidat,
tartva a tengeren túl, Kapernaumba.

Vágyódva a szóra, egyre szabadabban és jobban,
hogy ne folyjék több háború, és folyjék több vér;
hogy veled tartson, ki látja, világosságod van,
ki tudja, e világra világosságul jöttél.

Mert meg, mindezért az áldozat, miért ne érné,
állva fel, ha elbuknál, állva fel, ha elesnél;
hogy meg, sohase lásd, hogyan válik a hold vérré,
ki az álnokok miatt el, már ezerszer vesztél.

4

Mondd, az Úrnak keze, miért lenne ellened,
mint akit meg, százszor rövidítettet és loptak;
vetve meg a személyiséged, és a jellemed,
azért is kezet nyújtva, a bűnbe esett angyaloknak.

Mint akit az Ördög, amíg él, el nem temet,
miatta magad, nem ostorozva, és nem marva;
oszlatva el, a széltől hányatott fellegeket,
mint akinek, nem a sötétség homálya van fenntartva.

Mint akinek búcsút, nem int a szív, nem int az ész,
szórva szét a gonoszokat, fordítva rájuk kereket;
mint akinek a fénye, élesebb, mint a kés,
nem uralva irgalmatlan, és süket egeket.

Mint akit vissza, semmi sem tart, semmi sem gátol,
hogy a saját halálod is, tiszta ésszel érd föl;
oldva fel a maró, és magányos bánatából
Istent, szabadítva meg a vak önkívületétől.

Móritz Mátyás
2023. December 8. Péntek
Budapest, Csepel

“Félelmetes tömeg” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Kedves Mátyás! MEGINT A BÖLCSESSÉGEID RÉVÜLETÉBEN forogva, idéznék bármit,mit elmém idézne ,talán dadogva,
    csak a soraid között ,karcolva az összetett igék bűvöletét,és veszem én annak kiváló értelmét zálogba,…
    csak leroskadok , csodás magyarunk ,mint sej, igazi nyelvhasználatod, ….MINDEN SOROD EGY ÉRTELEM !
    Tiszt: Gusztáv

Szólj hozzá!