Vizsgaidőszak

Emlékszem, minden vizsgaidőszak alatt
a tápcsatornámon az étel sebesen átszaladt,
literszámra döntöttem magamba a kávét,
egy nap alatt megettem több tábla csokoládét.

Tanultam, magoltam szorgalmasan,
úgy gondolom, a tudás nem haszontalan,
az egész lakásban jegyzetek hevertek,
ágyamban nyitott könyvek fetrengtek.

Hajtottam a jeles osztályzatot elérni,
pedig hányasra vizsgáztál, később nem kérdik,
ma már nagyon is jól tudom,
senkit nem érdekel kiváló osztályzatom.

Diplomámat, ha valahol elkérik, a sorszámát nézik,
a dicsérő oklevelet megtekintésre sem kérik,
csakis az a lényeg, hogy a diploma meglegyen,
maximalizmusom felesleges volt, és kegyetlen.

Hatalmas volt bennem mindig a vizsgadrukk,
vizsga előtt hol elsápadok, hol elpirulok,
ma már tudom, hogy ennek semmi értelme,
de akkor sem tudok semmit sem tenni ellene.

Rengeteg időt, energiát fektettem a tanulásba,
bőven elég lett volna csak a lényegre koncentrálva,
sajnos, a tananyagban, bizony, sok a „töltelék”,
aminek soha senki nem látta még értelmét.

Ma már inkább arra biztatok mindenkit,
tanuljon, amit csak tud addig, amíg teheti,
de igyekezve leszűrni a tananyagból a lényeget,
bár sajnos, a vizsgáztató nem mindig értékeli ezt.