Látom ám rajtatok! Nem is kellene különösképp megszólalnom itt, hol szándékos gyerekcipőben jár a Prima Primissimát érdemlő tudálékos okoskodás, s hogy már megint újabb értéktelen Ady-József-Radnóti konferenciát rendeztek a Várkertbazár majom-piacán.
Mélységesen idegen, s tán számkivetett a modern avatgarde kortárs irodalom itt, hol még mindig egyazon ócska, rozsdás rúgóra jár egyre több hobbi-irodalmár agymosott agya; elvégre ahonnét hasznokat remélnek azt sosem szabad kritizálni, vagy vegzálni. Mélységesen nyugtalanít az a helyzet is, hogyha egy világutazó teszem azt betér egyik kedvenc prágai könyvesboltjába egymás mellett találja a cseh irodalom nagyjai között néhány elismert magyar szerző munkáit is, míg idehaza gondos múmia-fóliába szükséges becsavarni a mondanivalót szolgáltató irodalmakat, elvégre az éppen azért gyanús, hiszen elgondolkodtat!
Valamennyi veszendő gesztus ott lüktet a szándékosan lebutított gesztusok mélyén; ahogy a sikerekről álmodozó, mostanság felkapott Költőnő felkereste Tandori verebes-lakhelyét, ahol milliónál is több fiókba vert magának kényelmes-komfortos tanyát s elzarándokolt a Babits-féle Reviczky utcába, mely már kinézetre is századok-verte mostoha-hontalan épület, csupán por-piszok járkál föl-le benne.
Mindenütt uralkodik a nyílt melodráma, melyre bezzeg a kutya se kíváncsi, legfeljebb csupán csak úgy tesznek mintha az érdeklődést, a kulturális kíváncsiság-tudatot egy búra alatt lehetne tartani a szenzáció, és ötperces-hírnevek hajhászásaival. Kicsit már megundorodtam azoktól is, kik fennen hirdetik, hogy értékes nyereményeket nyerhetnek a ,,szerencsésebb nyertesek” s mikor az ember odáig juthat – vélhetőleg -, a bűnbak Sors kegyelméből, hogy Közönség-díjas lett az igentisztelt zsűritagok azonnal megrémülnek, gyanakodni kezdenek, miszerint: ,,Ki a fene lehet ez a gyermek-lelkű Különc, aki idáig eljutott?!”
– Később már egyenesen könyvcsomagokkal igyekeznek megvásárolni a Lélek bűntudatát, s hosszasan jopofizgatnak azon, hogy Új Irodalmi szalon nyílhatott, igaz a sznoboknak s egyáltalán nem a valódibb irodalmároknak! Szakadatlan gonoszságok, szemétségek láttán ordítani van kedvem, akár a szamárnak, aki húzza az igát, mert mást aligha tehet, cselvetések láttán elnémulok, akár a bölcs Schopenhauer, vagy Zarathustra. Alamuszi pusmogások rákfenéjétől viszketéses beteg leszek!