(Cicatrappok)
Régi cicám új lett nekem.
Ismerősként nem idegen.
Mesélhetek, ha érdekel –
minden jószót megérdemel.
Vidékről jött ő is hozzám,
szülői ház okán-folytán…
serénykedek ott én sokat,
közben lelek barátokat.
Cinegéket, macsekokat,
gyíkokat és pillangókat…
végtelen a tájnak tára,
vacsorám is madárlátta.
Micus cicus onnan való –
hűsége volt oly megható…s
nem bírtam már tovább nézni,
ahogy éhe lesz két-hétnyi.
Mindig babát nevelgetett…
a csemeték szedett-vedett
helyen nőttek, otthontalan…
alig-kaján és szomjasan.
De ez most már felejthető…
sorsa immár nem senyvedő –
Pöszméte is elfogadta…
trappolnak, mint két lovacska.
(2024. január végén)
Kedves Zsuzsa. Szeretettel köszönöm véleményed.
Aranyos, dallamos versedhez szeretettel gratulálok!
Zsuzsa