Dupla szaladga

(Cicatrappok)

Régi cicám új lett nekem.
Ismerősként nem idegen.
Mesélhetek, ha érdekel –
minden jószót megérdemel.

Vidékről jött ő is hozzám,
szülői ház okán-folytán…
serénykedek ott én sokat,
közben lelek barátokat.

Cinegéket, macsekokat,
gyíkokat és pillangókat…
végtelen a tájnak tára,
vacsorám is madárlátta.

Micus cicus onnan való –
hűsége volt oly megható…s
nem bírtam már tovább nézni,
ahogy éhe lesz két-hétnyi.

Mindig babát nevelgetett…
a csemeték szedett-vedett
helyen nőttek, otthontalan…
alig-kaján és szomjasan.

De ez most már felejthető…
sorsa immár nem senyvedő –
Pöszméte is elfogadta…
trappolnak, mint két lovacska.

(2024. január végén)

“Dupla szaladga” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Aranyos, dallamos versedhez szeretettel gratulálok!

    Zsuzsa

Szólj hozzá!