1.
Klaviatúrám gyakran a társam
nincs nekem már másam,
csak szavam, hitem messzire
gurult egy zord reggelen
lelkemben, lelkedet cipelem
2
Mondják is sokan engedjem,
hadd szálljon , repüljön
szabadon lelked mellőlem el
nem tudom nem tehetem.
3
Életünk viharaiban, nagy
csatákat vívtunk, közben
esténként sírtunk, és
kezünket szorosan fogva
egymásba kapaszkodtunk..
4
Mennyi minden volt benned
Istenem, a csendedben
mit meg sem értettem,
csak a szemedet néztem.
5
Mert az árulkodóbb
volt, mint a szó, vagy tett,
s azt bánom, hogy nem
mondtam el elégszer, én
téged így szerettelek..
6
Ezt mások nem érthetik meg.
Cigarettád füstje, még most
olykor belengi a kislakot,
s a folyosón, hol sokszor végig
ballagok, megsimogatok
egy széket, a falon a képed.
7
Emléked itt maradt,
lényedet , őrzik a képek
a falak, s ezek a strófák
mit hét tételben leírtam,
mert magamban tartani
már nehezen tudtam.
8
Már nem érdekel semmi más
csak a rétek, s az útszéli fák,
hol naponta veled beszélek,
mert bennem él fél lelked, a
másik fele öröke mesze szállt,
mint utolsó cigarettád füstje
mit az elmúlásnak adtál.
Kondoros 2024 február 9 Oláh Pétené Jantyik Erzsébet.