Sáros Miklósné: Éjszaka terhe

Sáros Miklósné: Éjszaka terhe

Éjjel kétóra, felébredek,
Torkom száradt, inni kéne,
Nincs erőm, így marad a száradás,
Ami egyre jobban gyötri szájam.

Szemem kényszerítem az alvásra,
Ám az álom elkerül, izzadom.
Fohászkodom, imádkozom,
Megnyugvást keresve fekszem.

A napi feladatok gyötrik elmémet,
Nyugtalanná teszik éjjelem.
Továbbra sem jő az álom,
Nincs ki elaltasson, vigasztaljon.

Inni kéne, ismét szomjazom,
Forgolódom, keresem helyem.
Gondolataim gátolják az alvást,
Tépelődőm, mi tévő legyek?

Angyalok álomport szórnak szememre,
Megnyugszom, az álom elnyom.
Reggel csörög az ébresztő,
Most tudnék csak igazán aludni.

Nehéz az ébredés, muszáj kelni,
Vár a monoton tennivaló.
Indulásra készülve, feledve az éjjelt,
Kezdődik a terhekkel teli élet.

Szólj hozzá!