Aludni akarok
átaludni a nappalt
és az éjszakát,
hogy újra felébredve
vissza hozza valami
a csodát.
Hogy újra itt vagy
mellettem, körülöttünk
mosolygós gyerekek,
Reggeli kávédat
asztalodra tenni,
listát írni, mit kell
a boltban megvenni
És főzni a kedvenc
gulyás levesed,
rántott húst hisz
annyira szeretted
Ebéd utáni álmodat
vigyázni, délutáni
kávéd mellet, cigarettád
füstjét magamba szívni,
és nézni, meg tervezni
Nyarakat, teleket,
az egész életet,
te nem tudhatod
nélküled mennyit
szenvedek.
Nem, nem hiszem,
hogy életünk kezdetén
erre gondoltál volna te sem
Este van, szalad a gondolat,
álmodni akarom, hogy itt vagy
Kegyetlen vagyok , pihenni
sem hagylak, ott a másik
világban, van a földre ablak ?
Egyszer egy kisleány
nem gondolta volna,
hogy élete vége felé,
ekkora terhet ró az élet rája
Önzőnek hiszel ki olvasod,
nem, nem vagyok az
csak hitem megrogyott.
Nem hozhatlak vissza,
bután játszott életünket
egy kicsit kérném vissza
Vissza, vissza, kiáltom
az éjbe, de a függöny
legördült, álmainknak
VÉGE.
Kondoros 2024 március 7. Oláh Péterné Jantyik Erzsébet
Köszönöm Zsófi.
Köszönöm Magdi.
Kedves Erzsike!
Együttérzéssel olvastam versedet.
Nekünk túlélőknek csak az emlékek maradtak.
“a függöny
legördült, álmainknak
VÉGE.”
Sok szeretettel,
Magdi,
Kedves Erzsike!
Sors, élet, ? Hány életet éltél meg drága Erzsike? Amint emlékeid elárulnak, kettőt egy volt-ot és egy van-t. Más embernek a saját életében többször kellett születnie volt benne rossz és kevés a jó és sajnos ezáltal sivárabb lett a van. Örülj a szép emlékidnek drága Erzsike és szebb lesz a van. Szeretettel gratulálok, Zsófi.
Nem Erzsike, az olvasó nem hisz Téged önzőnek. Természetes reakció ez attól, aki sok-sok boldog évet töltött el szeretett párjával. Hasonlóan érzek, hisz tudod.
Meghatódva olvastalak. Szeretettel: Icu