A felkelő nap üzen neked,
mindenkor azt kéri tőled,
vedd észre mindazt a szépet,
mely téged körülvesz.
Nem érti, hogy hová sietsz.
Máris oda kell érned?
Állj meg picit, csak figyelj!
A pillanat csodáival töltődj fel!
A madarak dallal köszöntenek,
égi vándoraink is visszatérnek.
A méhek vidáman döngicsélnek,
virágzó fákban örömöd lelheted.
A nap vidáman ragyog, bearanyozza léted,
titkon csalogatnak álomszép helyek.
Erdők, mezők s a csörgedező patak
mind- mind csak reád várnak.
Ha őszapó a távolban megjelen,
a gyönyörű táj eléd tárul festőien.
Harmatgyenge esőcseppek frissítenek,
szunnyadó energiáid is életre kelnek.
Miközben a fák levetik ruhájukat,
ámulod a végtelen, hófehér tájat.
A szellő halkan füledbe súgja:
Lassíts! Életed gondold újra!
Mi az mi folyton kimarad?
Miért látod a sor végén önmagad?
Mikor voltál újra önfeledt gyermek,
magad mögött hagyva a külsőségeket?
Mikor adtál magadnak egy napot,
mely rólad szólt s neked ragyogott?
A homokóra túl gyorsan pereg,
megfordítani nincs lehetőséged.
Életünkön csak végigrobogunk,
időnk sincs arra, hogy megálljunk.
Egyre nagyobb sebességbe kapcsolunk,
ám egyszer végleg leáldoz napunk.
Most élj! Most gyűjtsd az élményeket!
Fedezz fel új utakat s a végtelent!
Mert a végén amit magaddal vihetsz:
Élmény, hála és a szeretet.
Nagy Noémi
2024.03.24.
Kedves Judit!
Nagyon köszönöm kedves soraid. Bízom benne sok olvasóhoz eljut versem,
mindenkinek a legjobbakat kívánva.
Szeretettel: Noémi
Kedves Noémi!
Gondolataid időszerűbbek, mint valaha. Veled együtt kívánok az emberiségnek egy új feltámadást. Ahol nem a pénz, az érdek, a gépies élet a cél, hanem egy tartalmasabb létezés, melyet gyönyörűen megfogalmaztál! Kívánom minnél több emberhez jussanak el gondolataid!
Gratulálok a vershez!
Szeretettel
Judit