Keresem Istent
A kegyetlen alkony megölte a Napot;
hűs felhőkre freccsent veres meleg vére,
magával rántotta a fényes tegnapot,
jön az est, és átfest mindent feketére.
Lelkem sötét mélyén csillagimák égnek,
zsarátjuk lángot vet, fényük messze libben,
mély kéken néz le rám hold-szeme az éjnek,
ében parazsára tömjént szór az Isten.
Vénülő szívemben rózsa-hajnal dobban:
harmatos ölében ringat egy szép álom,
az Istent keresem szürke köznapokban
s ünnep lesz valahány, ha Őt megtalálom.
Köszönöm Rózsa, hogy felkerestél.
Ez egy pályázatra készült vers, amely a zsűri különdíját nyerte el.
Minden szavaddal egyetértek, igyekeztem úgy megírni, hogy sokat mondjon kevés gondolattal.
Vigyázz Magadra!
Ölellek
😉riston💐🌹🌷
DRÁGA Ágoston!
Isten, (én ÖNMAGAM-nak, a lelkemnek hívom) benned van. A magas égen, a felhőkben, vízben, sziklák között hiába keresed, hogy megleld magadat kell megtalálnod. Az életvezetésed, álmaidat, az erőd, és a kitartást, mely minden nehéz feladathoz elengedhetetlen. Az égre nézve, a csillagok, vagy a ragyogó napfény nyújthat erőt, de a szeretet, amit mindent megkoronáz, és ami elvezet oda, ahova jutni szeretnél.
Remek versedhez gratulálok, csak sose felejtsd el, mindig magadba, a szívedbe nézz! Ott megtalálod, amit keresel.
Meleg öleléssel. Rózsa (Vadvirág)