Édesapám

Mindenben segített, lehetetlent nem ismert.
Tovább adta mindazt a jót, amit szüleitől kapott.
Az egyetlen ember, kinek ellensége nem volt.
Mindenkit szeretett, mindenkit segített.
Fájón könnyek hullnak, emléke maradt csak.
Tanítónak készült, és íme, az is lett!
A jóra, a szépre neveltek bennünket.
Jóságos mosolyod e képpel megmaradt, oly nehéz nélküled,
mily szép volt az élet… VELED!
Egy ember, ha elmegy, könyvtár omlik össze,
nincs válasz semmire, szívek törnek össze.
Az erdő, a kirándulás, a társasjátékok, az együtt tanulás… mindez hova tűnt?
Elmúlt négy év… nehéz volt a tegnap, és te észrevetted,
álmomban itt voltál az éjjel, vigasztaltál:
„Veled vagyok lányom, nincsen semmi baj!”