Levenném meleg ruhám
hideg létedre rád adnám,
visszahoználak magamnak
örök otthonodból
kiszabadítanálak,
ha tudnálak.
Jönnél-e velem odaátról
vagy nemet mondanál,
s ha van az a másik lét
szívesebben maradnál,
talán várnál.
Mondanád-e, ne féljek
arra fele más a lélek élet
nincs bánat, nincs fájdalom,
de boldogságért ott hol
kell sorban állni, értelmetlen
ott ez a fogalom ?
Estével veled álmodtam,
kezed hideg volt, ezért
ruhámat rád adtam, de
oly gyorsan távoztál,
kérdéseimre választ
nem adtál.
Gondolataimmal
magamra maradtam,
az álmok már csak ilyenek,
ma nyughelyednél járva
kérdően néztelek, választ
ott sem kaptam, de
nem is kérdeztelek.
Talán van egy másik világ,
hová az élők be nem láthatnak,
s a lelkek ha néha haza térnek,
ottani létükről semmit sem
mondhatnak.
S az olvasó, ki furcsálni
véli, eme gondolataimat,
mit gondolhat a másvilágról,
most a vers írója kérdezné meg azt.
Kondoros 2024 március 24. Oláh Péterné Jantyik Erzsébet Virágvasárnap.
0
Köszönöm Magdi, szerinted az álmok hazudnak, vagy mindennapjainkból merítenek. Szép ünnepet
Kedves Erzsike!
Nem tudhatjuk mi van odaát, nekünk csak az álmaink és az emlékek maradtak.
Szeretettel,
Magdi