Megkopott emlékek

Egy megsárgult függöny az ablakon
repedezett járdák az udvaron
megkopott ruhában sétál a múlt
az idő kereke lelasúlt

Megkopott emlékeket őríznek a falak
a mosolyok innen messzire utaztak
másfelé vették az irányt,
az élettől nem vársz már csodát

Tolladat izzad tenyeredben szorongatod,
mit az istenek, vagy az élet adott
mikor már tűrhetetlen számodra a magány
jelened vagy múltad egy papírlapon szaladgál

Életed által alkotott dombon állsz
hol vagytok, hangosan ordítasz, kiabálsz
senki nem felel, a csend megölel
a megsárgult függönnyel együtt könnyezel

Belecsavarodva vele lélegzel
a múlttal alszol, a jelennel ébredsz fel
gondolataid kisze-kusza úton járnak
leírod, majd leteszed tollad, vagy ceruzádat.

Kondoros 2024 Március 20 Oláh Péterné Jantyik Erzsébet

“Megkopott emlékek” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Erzsike!

    Szomorú soraidat olvasva megsajdul az ember szíve. Az emlékezés olykor mázsás súllyal nehezedik ránk.

    Szeretettel:
    Zsuzsa

  2. Kedves Erzsike!

    Megkoptak az emlékek az eltelt évek alatt.
    Sok szeretettel gratulálok versedhez.
    Magdi

  3. Csodás sorok kedves Erzsike! Beleremeg az olvasó szíve… Szeretettel: Éva

Szólj hozzá!