Az újjászületés hetén

Régen gyötri már az embert e gonosz világ,
hosszú lesz az út, mire megtisztul lelkében,
mert amíg a hamis hívő csak bálványt imád,
a Nagyhét is kevés hogy a hitvány megtérjen.

Jár közöttünk még Júdás, az álnok, szörnyeteg,
egy kevés pénzért ő az anyját is eladja,
a hazug hízelgő, akit csókkal ölel meg,
azt a háta mögött elárulja az ebadta!

A kínoknak keresztjét hordozza a péntek,
de az élet győz végül a bűn és halál fölött,
örömhírt üzennek vasárnap a gyertyafények,
a megváltó feltámadt,többé nem lesz üldözött!

Zúgjanak hangosan az ünnepi harangok,
a keresztény ember most újjászületik,
reménnyel és hittel legyen mind megáldott,
és ne fogja vissza az örömkönnyeit!

Éledj újjá végre világunk álnok népe,
cipeld csak a kereszted válladon a sebekkel,
ne csaljon meg téged Júdás üdvössége,
és úgy fogsz boldogulni, ahogyan ma cselekszel!

“Az újjászületés hetén” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Kedves József!

    Versedben leírt gondolataiddal egyetértve, szívből gratulálok.
    Magdi

Szólj hozzá!