A KÖLTÉSZET NAPJÁN…
Néha olyan idők jönnek,
Hogy hallgatni muszáj.
Megtört a lélek,
Elhallgat a száj.
De kattog az agy,
S dübörög a szív.
rossz ellen és jóért dalolna,
mi a költő dolga volna.
De a lélek reszket
Elnyomja a tettet
És most hallgat a poéta,
Nem írja a verset,
Jobb időkre vár,
Mert a tolla reszket
nem üvölt már rég,
Figyel a neszre,
nem ügyel a cselekedetre..
Háborúban csendes a múzsa,
bölcsen visszavonul a múltba.
Hallgat akár sivatag,
és oázis határán
A néma sakál.
Feje felett köröz már
egy csapat halálmadár.
2017 áprilisán