Ballada a farkasról
Második ének
Mélyül, egyre mélyül gödre,
Neszt hall. Lapít. Fülel.
S a zaj. mit elébb hallott
A távoli hegyek ormán ül el.
Ereje fogy, árka nő-
Reménytelen farkas-sorsa.
Csontos, öreg pofáját
A keserűség könnye mossa.
A szép időkre gondol:
Társára s gyermekeire.
Régmúlt idők kísértik:
Hogyan juthatott el ide?
Nagyon szerette párját,
Az életénél is jobban,
Ha eszébe jut olykor
A szíve hevesebben dobban.
Egyszer, egy éve tán
Vadmalacot kergettek.
S mivel ember is vadászott ott,
Üldözőkből üldözöttek lettek.
Társa bátran szembeszállt,s
Védte szeretett családját.
Dörrenés, majd konok csend…
-Elterülni látta a párját.
Kedves Zsuzsa!
Szeretettel köszöntelek itt, nálam.
Igen, misztikum és rejtélyesség homályát igyekeztem lefesteni a farkas sorsa által.
Mindezek – úgy gondolom – elgondolkodtató történetté kerekítik, és a vége…
…az lesz az igazi.
Köszönöm hogy olvastál,
Kezeidet csókolom
🌞riston🌷🌹
Kedves Ágoston!
A balladai homály teszi olyan varázslatossá, sejtelmessé ezeket a verseket. Az ember lelkét átjárja valami borzongató, titokzatos hatás, amit az elhallgatás tesz még elbűvölőbbé. Ezt éreztem a versed olvasása közben. Gratulálok!
Szeretettel:
Zsuzsa
Üdvözöllek Gusztáv!
Igen, rejtelmes, annak is szántam.
Az énekek mindig egy kevés plusz információt adnak, de garantáltan nagyot fog szólni a végén.
Köszönöm hogy itt voltál.
A közeli távolból
Ágoston
Kedves Ágoston! Ez több, mint egy fabula, Fáy, Heltai, de még La Fontaine is szókimondóbb volt, tudtuk, ki az ökör, ki az unoka, hidd el,
a rébuszok világának vége, követem, mert rejtelmes!
Köszi az élményt! Gusztáv