Ballada a farkasról
Harmadik ének
“Elinalni!”-forgott fejében.
Vitte kölykeit, hátra se nézett.
Az utolsó kép, amit látott:
Párja elvágódott, s erősen vérzett…
Mikor sarjainak biztos,
S nyugodt helyet tudhatott,
Visszament keresni párját,
De csak vér,s nyomok voltak ott.
…Az egyik jólelkű embernek
Megesett rajt’ a szive,
Kabátjába bugyolálta,s
Óvatosan vette ölibe.
Hazavitte, s ápolta
Sebeit bekötötte.
Minden idejét szinte
Csak vele töltötte.
Egyik szép napon Lupus
-Mert így nevezték,
Összeesett és meghalt…
Meg nem menthették…
Sírt ásott neki megmentője
És oda eltemette.
“Itt nyugszik a jó barátom”
-Egy fejfa ezt hirdette.
Üdvözöllek Gusztáv!
Köszönöm hogy elolvastad a farkas történetét, amelynek az utolsó előtti énekét láthattad.
A héten kiderül minden.
Annyit előljáróban, hogy nem várt és szokványos vége lesz.
Gyere csütörtökön este is.
A közeli távolból
🌞 riston
Kedves Oriston! Várom a folytatást, még sejtelmem sincs , hova fordul a történet.
Követlek, Üdv: Gusztáv
Köszöntelek kedves Zsuzsa!
A sors olykor kiszámíthatatlan, konok és gonosz.
De vannak az életben vidám pillanatok is. Mindkét esetben megremeg a lélek…
… örülök, hogy felkerestél
Üdv.
😏riston🌹
Ó de szép, nagyon megrendítő, belesajdult a szívem.
Szeretettel:
Zsuzsa