Ballada a farkasról
Utolsó ének
A toportyán csak ásott
S ismerős szag ütötte meg orrát ott
Gyötrő munkájával akkor
Hirtelen felhagyott.
…Mikor meglátta, kit
Rejtett a szemfedél,
Úgy érezte, az élete
Már semmit sem ér.
Őrjítő fájdalmát
Kiáltja a magas égre :
„Jaj, drága Istenem!”
Holt párja fekszik sírgödrébe’.
Szíve fájdalmával
És öntudatlanul
Összeroskad, s a mélybe,
Holtan a párja mellé hull.
Auróra pillája rebben,
Narancslángú hajnal kél.
Hogy útjára induljon
A tüzes égi-szekér.
Az első napsugarak
Egy kis dombon pihennek meg;
Alant két farkas ölelkezve
Már a túlvilágon szendereg…