döngetnek a szavak

mentem én fakarddal
nem adtam kegyelmet
mégsem győztem dallal

nem mosolygok rajta
pedig nevetséges
rám mutatott ujja
te nem vagy esélyes

elfogadtam dobtam
a tollam messzire
álmomra tiportam
nem jutok semmire

döngetnek a szavak
általam zárt ajtót
tudom megfojtanak

szóljatok hát amíg
kedve van a tollnak
nem baj ha andalít
keserű lesz holnap

kevés a talentum
nincs elég akarat
ha életem írom
papír üres marad

“döngetnek a szavak” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!