SZIKLA – SZILÁRD HITTEL
egyedül éltem gazdagon
tengődtem szegényen
mert időnként kevés
néha meg sok volt kenyerem
úgy viseltem sorsom
mintha kötelező lett volna élnem
minden olyan más lett
mindegy több-e vagy kevesebb
a hóhért akasztják
az áldozat meg
mindenkinél bűnösebb
nem ismerek
rá a csendre sem
valótlanságok
valóságot
tartanak
fogva
láthatatlanságra
vágyik
a látható
sötétséget
álmodik
a szem
reggel szól az altató
éjjeli lidérces álmok
ágy alá bújnak
nincs meleg puha
takaró
a hold és a csillagok
tengerbe hullnak
papok imáit isten
nem hallgatja meg
rózsaszín templomban
holtak integetnek
csúf sötét reggelen
hazugság volt minden
amit kőbe véstek
szikla – szilárd hittel –
soha nem támadunk fel