Erdő mélyén csendre leltem,
suttogó szél hangját követtem.
Patak partján megpihentem,
napfény csillant víztükrében.
Fák lehulló színes leveleit néztem,
utolsó közös táncukat a fényben.
Vidáman keringőztek a szélben,
majd mozdulatlan megpihentek a fűben.
Figyeltem a ruhájukat levetett fákat,
égig érő meztelen valóságukat.
A fénylő kék eget, mely felettem ragyogott,
egy bárányfelhőt, mely csalfán rám kacsintott.
A mezőn vidáman napfürdőztem,
fák között a besurranó fényeket lestem.
Néztem a messzi havas hegyszirteket,
egy madarat, ki mellettem felröppent.
Itt a kövek és sziklák ősi titkokat rejtenek.
Fű, fa s bokor mesélni tudna egy-egy történetet.
Csak vendég vagyok eme csodás helyen,
hol boldogság járta át testem s lelkem.
Nagy Noémi
2024.04.25.