Halld meg…

A Nap, a Hold, a csillagok,
Mind Neked ragyognak,
Fényükkel a szívedbe dalolnak,
S a szemeidben megcsillannak.

Ezernyi esőcseppek üzennek,
Halld meg hát hangjukat,
A fák is neked suttognak,
Megannyi emléket dúdolnak.

A virágok illatát viszi a szellő,
Neked kedveskedik a mező,
A harmatos puha fű is téged vár,
Ülj le, és halld meg hívó szavát.

Válj eggyé a természettel,
Hiszen nem csak dísznek vannak,
Gyógyító hatásuk láthatatlan,
Ereje felülmúlhatatlan.

“Halld meg…” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Aurora! Szép versed ,illúziókkal teljes, ebben a robbanó , bűzös, bűnös világban, még meglátni a szépet,
    már kész ajándék! Legyen igazad, adj erőt az optimizmusra!
    Hajrá: Tiszt: Gusztáv

Szólj hozzá!