Alvó lelkem a tavasz ébreszti,
Itt gomolyog illatos füstje,
Zöldre festi a világomat,
Zizeg az élet, ő most ébred.
Fátyolfelhők ölelik a kéket,
Fájó szívem utánad eped,
Gyere és táncolj vélem újra,
Peregjenek a boldog percek.
Üdvözítsük hát az életünket,
E pillanatban veled vagyok.
Szédít a szív bíbor mámora,
Búcsút ne mondj, gyémántom, soha.
Együtt, kezed szorítva bámuljuk
Az elfolyó, aranyszín alkonyt,
Arcunkat festi langyos fénye,
Te vagy a szívem menedéke.
Hold lehel fényes csókot az égre,
És megérkeztél hozzám végre,
Szikrázó csillagom, az vagy te,
Az életem apró ékszere.
2024. február 20.