Sok lenyomott billentyű után
egy unalmas, fáradt délután,
izgatottan tértem meg önhöz,
régi könyvtáramban a könyvhöz.
Elragadó szép borítóját
megsimítottam mint a ruhát.
Lapjai közé terelgettem
kóbor kezemet szerelmesen.
Beszippantottam jó illatát,
ő is beszippantott, nincs világ.
Nincs más világ most, csak őbenne,
egész lényem van foglyul ejtve.
Órányinak tűnik rabságom,
édes, önként vállalt halálom,
s ha utolsó laphoz ér a kéz,
az ember újra születni kész.