Tehetetlenségem hervaszt
lelket lankaszt testet fonnyaszt
megőrjít és elmét bomlaszt
agyam káosz kétes katyvasz
nem szólhatok nem láthatlak
nem jössz és én nem várhatlak
már semmit nem tudok rólad
nélküled múlt el két hónap
mintha nem is itthon élnél
mindenfelé elkerülnél
ismeretlen úton mennél
a világon nem is lennél
és ha vagy is már csak másnak
nekem csupán csalódásnak
szemem alá árkot ásnak
sötét gödröt útitársnak
álmatlan éj üres nappal
szenvedéssel teli hajnal
bennem élő meddő vágyak
minden percben rámtalálnak
sikítanak dörömbölnek
így megy tovább felőrölnek
engedjem ki mind ma őket
erre kérnek könyörögnek
nincs már erőm ellenállni
nem t’om mit fogok csinálni
józan eszem megtartani
vágyaimra féket rakni
egyre-egyre nehezebben
alig-alig telik tőlem
gördülnek a malomkövek
porrá zúznak összetörnek.
