Kérdezlek kíváncsian,
érdeklődéssel, figyelve
várom a választ,
biztatlak beszédre.
Érdekel a lényed,
minden fontos nekem,
ami számodra lényeg,
figyelek Rád, tényleg.
Ha csak hallgatsz,
hogyha nem vagy őszinte,
viselkedésed lelomboz,
fásulttá tehet örökre.
Több lett az olyan kérdés,
amire nem érkezik válasz,
szaporodik a titok,
tér jutott az elhallgatásnak.
Figyelek, érdeklődöm,
őszintén feléd fordulva,
mellébeszélést tapasztalok,
lepel borul a titkokra.
Belefáradok az érdeklődésbe,
hisz nem kapok választ,
minek is kérdezzek már,
ha akit kérdezek, hallgat.
Visszafogottabb leszek
irányodban én is,
minek kérdezzelek,
ha nincs válasz csak félig.
Mikor majd te csodálkozol,
hogy már nem kérdezlek,
nem is érted, hogy megfojtottad
a szívből jövő érdeklődésemet.
Majd, amikor mondanád,
de engem már nem érdekel,
engem véletlenül se hibáztass,
ha most így, ahogy van, jó neked.
2024.07.07.
Köszönöm szépen kedves Rózsa!
Van ilyen, későn eszmél rá a hallgatag fél, hogy mit veszít érdektelenségével, de akkor már késő. Figyelemmel olvastam életből lopott soraidat. Rózsa