Sári balladája

Hosszú útra indul el a Sári,
kosarában üveg Abasári,
szomjúhozik, kortyolgat belőle,
nagy szerelme elszökött előle.

Könnye pereg, végigcsordul ajkán,
hol keresse, Nagykátán, vagy Ajkán?
alkonyodik, s oly sűrű az erdő,
sejtelmesen susogó a szellő.

Tartja magát, elméje még tiszta,
nem riad meg, és nem fordul vissza,
úgy lohol, hogy szakad a víz róla,
vigasza a maradék pityóka.

Kutat-keres, hol lehet az Iván,
szépen dalolt, akár egy bonviván,
hogy lehetett más asszonynak rabja,
egykor egyedül csak őt akarta.

Rendezgeti emlékeit sorba,
s mintha most az agyvize felforrna,
fusson utánad már a nehézség,
jön majd másik, nem fér hozzá kétség.

Megtorpan rengeteg erdő szélén,
(jön a poén, mint a filmek végén),
hátrapillant, szerencsére jókor,
Iván botorkál ki a bokorból.

Budapest, 2024. március

“Sári balladája” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Drága Rózsám!

    Olykor-olykor bolondozok, s akkor születnek ilyen kis versikék. Szeretem őket írni, mert ilyenkor elfeledem a szomorú valóságot, kikapcsolom agyamból a negatív hatásokat.
    Köszönöm, hogy olvastál. Ölellek: Icu

  2. Könnyeden gördülő, vicces versed tetszéssel olvastam. Ej, ez az Iván! Maga se tudja, mit akar – van ez így az életben is (de a pityóka nem old meg semmit, néha mégis “utat mutat.” ) Ölellek. Rózsa

  3. Kedves Gyöngyi!

    Meg nem erősített hírek szerint az új asszony elől bujkált.😋 😜
    Köszönöm, hogy olvastál.

    Ölellek: Icu

  4. Kedves Éva!

    Nagyon örülök, hogy vidám lettél bohókás kis versemtől.
    Köszönöm, hogy itt voltál. 😉 😊

    Szeretettel: Icu

  5. Vajon mit csinált az Iván a bokorban???? volt pár gondolatom, pl. ő is megivott egy üveg Abasárit és elnyomta az álom… vagy éppen dolgát végezte a hűvösben… megnevettettél.. szeretettel Fgy

  6. Elég változatos szerelmi élete van a högynek… Vidámmá tetted a napomat, kedves Icu! Szeretettel gratulálok!

Szólj hozzá!