Néha csupa szó vagyok,
olykor pedig néma.
Van, hogy pityergek kicsit,
Máskor minden tréfa.
Kicsit néha más vagyok,
Önmagam sem ismerem.
Van, hogy csak másokért vagyok,
Jómagam is elfedem…
Történt már, hogy senki sem
Érdekelt engem.
S olyan is megesett hogy egy jellem
Vadul pezseg bennem.
Kedves, bölcs és aranyos,
Mondják többségében ez vagyok.
De ha felfordul a világ,
Utána fordulok.
Nem kell engem félteni,
hamar alkalmazkodom,
S hogyha két út között döntés kell,
Azt mindig meghozom.
Így vagyok én mindig más,
sokszor mégis egyszínű,
De hát valljuk be, ez így megy..
Nőnek lenni, amúgy sem egyszerű.
Kedves Icu!
Köszönöm szépen!
Szeretettel,
Alexandra
Sok mindent megtudhattunk rólad,😃 és nem egyszínű, hanem sokszínű teremtés vagy. Tetszett a versed.
Szeretettel: Icu