Tabula rasa
Mocsokban ébredtem,
mégis tiszta maradtam,
hiába öntöttek küszöböm elé
annyi szemetet.
Esténként hazugság vetett nekem ágyat,
s ijesztő álmokat látott a kerevet.
Üres reggeleken sovány volt az étel:
„kötelező” indításként
kaptam néhány kopírozott szót,
a főfogással más lakott jól.
Korgó gyomorral émelyegtem –
eljött a böjt ideje.
Mosolyogva lépek át az újabb
szeméthegyeken,
már csaknem plafonig ér a szenny,
mégse verem falba fejem,
eltakarítom az akadályokat,
közben hallgatok, nyelek nagyokat,
hogy lelkem könnyebb legyen.
„Tiszta udvar, rendes ház” –
falvédőszöveg, mégis igaz.
Udvaromat már rég belepte a gaz,
ide nem elég fűnyíró,
szakképzett kertész kell,
hatékony gyomirtó…
de tavaszi napfény fürdet sugaraival,
csendes eső mossa fáradt lelkemet,
s maradt még hófehér lapom,
melyre színesebb életet festhetek.
Vangelis & Irene Papas – O! Gliki Mou Ear
Kedves Gugi,
ha túl sokáig várunk, akkor belefulladunk a szemétbe. Nem könnyű hozzáfogni az alapos takarításhoz, de megéri, mert amikor végzünk, jobban érezzük magunkat.
Valóban optimistának születtem, szerintem ez tartott életben. Igyekszem ilyen maradni, bár olykor előkerülnek akadályok is.
Köszönöm szépen, hogy velem tartottál! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Éva,
nekem szerencsém van, fel tudom dolgozni a “szeméthegyeket”, de olykor nagytakarítás kell hozzá, ami fárasztó, ám utána üdítő a tiszta környezet.
Vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes okokat keresni, egyszerűen félre kell tenni, másfelé fordulni. A nyomok előbb-utóbb eltűnnek, legalábbis legtöbbjük.
Általában úgy írom a verseket, hogy mások is magukra tudják vonatkoztatni, hiszen sok hasonló sors létezik.
Örülök, hogy találtál közös gondolatokat.
Köszönöm szépen, hogy megosztottad velem! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Drága Icu,
szinte mindenki a záró részt emeli ki, és valóban nem véletlenül került oda.
Előfordul, hogy át kell festeni körülöttünk mindent. Csak elkezdeni nehéz, az első lépés után jön a következő.
A szeméthegyek elkerüléséhez komoly edzésre van szükség, mert valóban nem egyszerű, de nem is lehetetlen. Március vége óta bebizonyosodott, bár meglehetősen időigényes. 🙂
Örülök, hogy tetszett a versem. Elszánt, határozott. Ritkán lehet ilyen stílusú sorokat olvasni tőlem, de mindennek eljön az ideje.
Köszönöm szépen, hogy velem tartottál! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm szépen, kedves Imre,
megtisztelő a véleményed.
Optimizmusra szükség van, engem mindig az vitt előre. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin! Versed egy jól becsomagolt allegória, a böjt ideje is erre utal. De igaz: Jó kertész kell,Te igazi optimistának születtél,
ez ad Neked erőt a gyönyörű verseidhez!
Az erő legyen veled!
Szeretettel:Gugi
Kedves Kankalin! Próbáljuk elhitetni magunkkal, hogy már nem érdekel, de szívünk mélyén a “szeméthegyek” megmaradnak, le nem takarítható az onnan. Az idő megtanít bennünket tisztán látni, de nem szűnünk meg az okokat keresni, ha feltűnik egy-egy múltbéli halványult emlék. Szeretettel gratulálok, remek vers, nagyon találkozik a saját gondolataimmal, bár én nem tudnám ilyen szépen megfogalmazni. Éva
Drága Kankalin!
“de tavaszi napfény fürdet sugaraival,
csendes eső mossa fáradt lelkemet,
s maradt még hófehér lapom,
melyre színesebb életet festhetek.”
Ez a négy sor nekem mindent elmondott. A szeméthegyeken nem is olyan könnyű átlépni, inkább bukdácsolunk, de sikerülhet. A negatív hatásokat igyekszem kerülni, nem könnyű feladat.
Remek vers, Tőled mindig színvonalas, igényes alkotást kapunk. Gratulálok szeretettel: Icu
Kedves Kankalin!
Gratulálok e remek vershez és a belőle áradó optimizmusodhoz.
Barátsággal, Imre