Egy februári éjszakán
Rám találtál egy éjszakán,
arcod szilárd volt, fagyos,
Olyan furcsán néztél reám,
de én azóta is rád gondolok.
Rád találtam, emlékszel-e
milyen furcsán néztél rám?
Vajon elfeledted-e,
a februári éjszakát…
Három hónap gyorsan szaladt,
Ám szívemben még ott a hely,
az idő lovagja elhaladt,
de álmomban még létezel.
Érzem kezed, látom arcod,
de már nincs kép, csak elmúlás.
Nem hallhatom többé hangod,
ez az egyetlen megoldás?
Rád találtam, rám találtál,
de az út lassan véget ér,
a fény kialudt, nem lobog már,
s te rájössz majd, mi mennyit ér!
Mit ér a szó? Mit ér a ma,
ha a tett mozdulatlan áll?
Mit ér a múlt, ha visszanézve,
semmi szépet nem talál?
Valaki küldött, céllal tette!
De mi az ára? Még mennyi könny?
A szívem egykor megérintette,
S nyílott egy újabb könyv…
Szó- szó hátán, körbe-körbe,
haladsz, mész bután tovább.
De holnap hogy nézel tükörbe?
Mit akarsz még, menj tovább!!!
Rám találtál, hát hagy most el,
de, kérlek, emlékezz rám!
Legyek egy név, mit nem feledsz majd,
Egy februári éjszakán.
Rád találtam, izzó csoda,
Karcolt millió sebet,
álmaidnak már mostoha,
és én nem lehetek veled…
Elmész tőlem,
a sors mondta,
nem kell a kéz, nem kell a szó.
hold kísérte, hajnal súgta:
Ki a rossz, vagy mi a jó?
Testvéri hang ölelése
reggel kísér szüntelen,
a szem elsötétedett verése,
végig fut a testeden.
Mit vártál hát? Felelj nekem!
Ne hagyd, összetörni a szívem.
Álmom, vágyak tört szilánkja, elkísér
csak gondolj rám…
Rád találtam, rám találtál,
egy februári éjszakán.
2011 május
( Emlékére annak, hogy a mi szerelmünk úgy született meg, hogy összefogott ellene minden. Ezek a sorok, akkor íródtak.)