Múzsacsók

Múzsacsók

Magamra hagyott
a Múzsa,
mire észbe kaptam,
elszökött.
Hiába kerestem,
nem találtam rá
bástyáim között.

Járkáltam faltól falig,
nem adtam fel a megszokást,
aztán
gondoltam egy merészet,
mégis kiléptem
önkéntes fogdám ajtaján.

Meglepett,
hogy ott ül a másik szobában –
könyököl,
kézfején az álla,
jöttömre felkapja fejét,
szúrósan szemembe néz,
kutatja lelkem titkait.

Így tanít.
Érez engem,
érti, mi zajlik bennem.
Nincsenek tabuk,
rejtjelek,
csak őszinte szó lehet,
semmi köntörfalazás.

Először megdorgált –
ez nem te vagy,
ne légy nyűgös,
térj gyorsan észhez,
majd
huncutul rám nevetett,
ennyi elég is volt,
hogy visszalopja belém
az ihletet.

Hirtelen
világos lett a tér,
fény töltötte be a kis szobát,
előbújtak,
táncra perdültek a szavak,
telt az üres papír,
gondolat gondolatra szállt,
és akkor megcsókolt.

Csintalan lidércek
viháncoltak bennem,
ujjamig szaladtak,
csak írtam, írtam tovább,
hogy megszülessen a versem,
és végre szabadnak lásson,
s ő is szabad lehessen.

Mike Oldfield – Muse

“Múzsacsók” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Gugi,
    a Múzsa nem jön magától, valamit fel kell mutatni neki, előcsalogatni, hogy a közelünkbe kerüljön. 🙂
    Örülök, hogy tetszett a versem.
    Köszönöm szépen, hogy olvastál! 🙂

    Szeretettel: Kankalin

  2. Kimondottan irígyellek, kedves Kankalin! Már én is gondoltam rá, ha nem más, felbosszantom, vagy párbajra hívom a múzsát, vagy magam
    pofozom fel a tükör előtt! Annyi mindent lehet tanulni tőled, hogy már csak a múzsához kell imádkozni!
    Szeretettel:Gugi

  3. Drága Icu,
    nekem olyan szigorú múzsám van, hogy csak akkor csókol homlokon, amikor már írtam valamit. Előre nem kapok semmit. 😄
    Kénytelen vagyok a kedvében járni, hogy még sokáig velem maradjon, gyakran szereplője versemnek vagy prózámnak. Ez általában derűre ad okot, mert amikor nem jut eszembe semmi, akkor fogom magam, írok valamit a Múzsának. Egyik kedvenc témaköröm.
    Örülök, hogy tetszik ez a versem. Kiszaladt, és valóban hiteles, ilyen a mi együttműködésünk. 😊
    Köszönöm szépen erősítő gondolataidat! 🥰

    Szeretettel: Kankalin

  4. Szia drága Kankalin!😊

    Olyan jó Téged olvasni. Igen, a múzsa csak akkor csókol homlokon, s akkor jön az ihlet, ha őszintén, lelkünk legmélyebb bugyrából törnek elő a szavak.
    Másképp nem lehet írni szerintem, mert nem hiteles. Táncra perdülnek a szavak, hogy megszülessen a vers, mint ez is, és persze a tőled megszokott színvonalon.

    Gratulálok, sok szeretettel: Icu 🥰

  5. Szia drága Kankalin!😊

    Olyan jó Téged olvasni. Igen, a múzsa csak akkor csókol homlokon, s akkor jön az ihlet, ha őszintén, lelkünk legmélyebb bugyrából törnek elő a szavak. Másképp nem lehet írni szerintem, mert nem hiteles. Táncra perdülnek a szavak, hogy megszülessen a vers, mint ez is, és persze a tőled megszokott színvonalon.

    Gratulálok, sok szeretettel: Icu 🥰

Szólj hozzá!