Akkor és most

Régen sprinter voltam:
száz, kétszáz méteren robogtam
le a távot
versenypisztoly hangjával
a hátamban.
Ma már,
jó pár év elteltével
a hosszútávfutó- életérzés
nehezedik rám az időben.

Egykor tájfutóként
lelkesen csörtettem végig
a természeten.
Most elrohan
mellettem a vidék, és
zakatolva, villódzva
száguldanak tova
a fák.

“Akkor és most” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Endre!
    Sajnos, az élet is így sprintel el mellettünk! Kiváló a vers, gratulálok!
    József

Szólj hozzá!