Reflektálás – 62
(Ásít egy gondolat)
Fejedre ül a nosztalgia
az esti csendben.
Nagyítóval keresed a
gombostűnyi hibát.
A falra vetíted a bánatodat,
hogy jobban lásd.
A fájdalmat a sarokban
hagytad a magánnyal.
Sok évtized után így találtak
egymásra. Az első csók
után letörölték a könnyeket,
melyben a remény
nemrég megmosakodott.
Ma is messzebbre
nyújtózol, mint a takaród.
Gondolatod fáradt, de
a szíved szemet huny felette.
Rád fekszik a világ,
s te melegen átöleled őt.
2024.08.21.