Időszakos kitérő a félkomfortzónából
csak egy halványbarna porlepte felismerés
nem feltétlen hit hever csecsebecseként
nagyapám kopottas kártyaasztalának tetején
szétszóródott s hiányos pakli s egy parkettán
kikötött s megfakúlt már ki tudja kitől
érkezett alig olvasható levél a pókjárta
régvoltból minek nemhogy szűz jövője már
parázna jelene sincsen egy pajkos odabújásnak
halott mozdulata sejlik a lélekben leégett
születésnapi gyertyaszálak melyek már
nem sercegnek s eloltattak a szívben derűm fényei
s hiába keresném ott a tegnap selymes vágyait
csak megannyi elbúcsúzott Nő emléke kik nem
marasztaltak maguk mellé sosem s nem is
hihető már a nullával egyenlő hogy
egy szerelmes és kívánt női viszonzás megtalál
valaha is csak egy halványbarna porlepte felismerés
lámpaoltás után hogy Nő a félkomfortzónában
nem lehet de csaknem biztos még a kilakoltatás
előtt átsuhannak a késő estén a konok szobafalon
a Hold kintről világoló tétova fényei közt temetetlen
de örökbe hagyott árnyaik maradnak kérlelhetetlen
velem s a rám tolt ómenekkel bár akarnám egy
Magasabb Úrnak nem számolhatok el akkor sem