Majd látni fogsz azzal, mit úgy
Nevezhetsz: lelki szem.
Mikor a fény a sötétségben megpihen
Látni fogod a világot S benne magad
Ahogyan már epekedve várod a nyarat
Látni fogod magad ahogyan félsz
És minden percet mikor fényt remélsz
Imádkozz ember engedd szabadon a hangod!
Azt hogy méllyben maradj nem szabad hagynod
Kinek füle van, hallja meg, mit mond a lélek!
A Hold vérbe borul, a Nap többé nem éget.
Az ég csillagai együtt a földre hullnak,
szemtanúja leszel a most születő múltnak
De a múlton végig nézve mégse váltzotatsz
Tudod hogy egyszer majd szebb jovőt álmodhatsz
Decemberben a fény születését ünnepeljük
És közös imánkat együtt ismételjük
Imádkozunk hogy a fény velünk legyen
Az elkövetkezendő esztendőben
Kérlek Uram, adj szívembe olyan békét,
mit meg nem rendít se gond, se kétség,
minek nem árt se vihar, se bánat,
melyben Téged mindig megtalállak!
