Boldogság
Mikor a két karom a nyakadba fonom,
mikor arcod az én arcomhoz vonom,
a szívem felfokozott ritmusban dobog
talán még a föld is sebesebben forog!
Mikor tekinteted az enyémbe fúrod,
reszkető testemet a tiédhez húzod,
szorosan ölelik derekam karjaid,
hozzám érinted bársonyos ajkaid.
Mikor a boldogság lelkemet áthatja,
mikor az ujjaid könnyeim itatja,
ziháló bensőmben pillangók repdesnek,
ölelő karodban nyugalmat keresek.
Mikor a csillogó két szép szemed nézem,
orromba csapódó illatodat érzem,
nem szedtem be semmit, mégis kábult vagyok,
remélem szívedben én is nyomot hagyok!