Kilenc hónapig testedből tápláltál,
éreztem szívednek minden dobbanását.
Mikor megszülettem, karjaidba zártál,
millió csókjaiddal elhalmoztál.
Mennyire vártam már, hogy lássalak,
két karodban, hozzád bújhassak.
Odafentről csakis téged választottalak,
mily boldogság, hogy az édesanyám Te vagy!
Ahogy cseperedtem, egyre okosabb lettem.
Minden tudást, melyet tőled kaptam,
mind-mind a tarisznyámba tettem.
Mennyi sok mindenre megtanítottál!
Felém mindig nagy türelemmel voltál.
Azt mondtad nem az számít, ki mit mond rólam,
sokkal inkább, hogy mindig legyek önmagammal jóban.
A céljaim csak akkor s úgy érem el,
ha végig kitartok az úton, semmi nem tántorít el.
Melletted soha semmitől nem féltem,
a legbátrabb Te vagy, kit valaha ismertem.
Becsületes munkára tanított két szorgos kezed,
azt mondtad, amit elkezdtél, azt be is fejezd.
Mikor az élet köveket gördített elém,
Te mindig ott voltál mellettem,
hogy bátoríts, erőt táplálj belém.
Önzetlen szereteted igaz hitre tanított,
egész lényedből a jóságot árasztod.
Mily boldogság, hogy átölelhetlek,
válladra hajthatom fejem.
Végtelenül hálás vagyok, hogy itt vagy velem!
Nagy Noémi
2024.09.25.