M. Laurens
SAJÁT KÖLTÉSZETEMRŐL
Az én-ön kritikám belső használatra…
Elődjeim már szerelmet, hazafiságot,
Eszméket és hitet, mind megénekeltek.
Megénekelték a női szívet, erős férfikart,
S hagytak nekem egy nagy rakás ganajt.
Most aztán kösd föl a gatyád olcsó Miklós,
Még-ha Laurens is lenne a költői neved,
Faragd ki ebből a maradék lótúróból,
A nagyokhoz méltó: nyamvadt versedet.
Aztán örülj neki otthon a sarokban,
S veregesd meg kezeddel a vállad,
És hidd el magadról, legalább fél percig,
Hogy nincs nagyobb élő költő nálad.
Budatétény 2024.október. 24.
(Ha valaki esetleg önmagára ismerne,
az csak puszta véletlen!)
Kedves Miklós! Sokan vagyunk ugyanebben a gondolatmenetben, de érthető, magunkba nézünk, ostorozzuk magunkat, de mindig az
olvasó dönti el a sorsunk. De Neked nincs okod aggodalomra, ez egy jó kis kritika, mindenki önmagába nézhet! Utóbbi versem hasonló!
Szeretettel olvastalak!Gusztáv
Nagyon tetszik az öniróniád, a hangvételed…
Mosolyt csalt az arcomra 🙂
Gratulálok!
Éva